A mai napom a címadó idézet jegyében telt. Kurt Vonnegut Alex bácsikájának volt ez egy kedvelt mondása, mely szállóigévé vált az író családjában.

Vonnegutnak igaza van. Túl sokat panaszkodunk és ritkán vesszük észre, ha jó dolgok történnek velünk. Nem egy luxus nyaralásra, új autóra, kiváló iskolai eredményre gondolok, hanem az apró örömökre, amik mosolyt csalnak az arcunkra, vagy csak egy elégedett kis sóhajt pöffentenek ki a szánkon. Ezeket ma már észre sem vesszük, vagy csak percekig emlékszünk rá, és a következő mérgelődni való úgy viszi magával azt a kellemes élményt, mintha sosem létezett volna.

Magyar szakos diplomával, szégyen vagy sem, de sosem olvastam eddig Vonnegutot. Tudtam róla, hogy nagyszerű író  mások szerint - terveztem is olvasni, de eddig nem akadt a kezembe. Tegnap egy kiárusításon 500 forint kedvezménnyel megvettem az utolsó könyvét, mely "A hazátlan ember" címet viseli. Mit ne mondjak, a mai nap folyamán végig olvastam. Igaz, csak rövid, anekdotaszerű gondolat gyűjtemény, mégis két dolgott tett velem:

 

1, idén nyáron Kurt Vonnegut könyveket fogok olvasni
2, felfedeztem, hogy milyen kellemes is volt a napom.

 

Nos, akkor lássuk azt a kellemes napot. Talán, mikor olvassátok majd, az jut eszetekbe: csak ennyi? Ez minden? De nekem paradicsomi állapot volt a mai nap.

Tovább»