Hiszek benne, hogy minden reggel úgy kelünk fel, hogy vár valami tudás ránk, amit pont aznap kell elsajátítanunk.

Az idei borfesztivál kapcsán is tanultam valami igazán hasznosat. Melyik az a bor, ami a cukrosok számára a legajánlottabb. Persze-persze a legajánlottabb az lenne, amiben nincs cukor, sem alkohol, de ha nem vetjük meg a jó bort, és természetesen mértékkel fogyasztjuk (napi, heti 1-2 dlnél nem többet!!!!) akkor nem fogja felborítani a cukorszintünket, sőt még jót is tehet az egészségünkkel. De hangsúlyozom, csak mértékkel!

És, hogy miért Juhfark? Az egy másik történet. Nem kevésbé érdekes, de ahhoz majd recept is társul...

 

A fesztiválon egy nagyon segítőkész tokaji borász világosított fel, hogy diabéteszesként melyik is az a bor, amelyben a legkevesebb cukortartalom van. Azzal eddig is tisztában voltam, hogy lehetőleg száraz és fehér legyen a bor, ha én szeretnék inni, de mint kiderült még ezen túl is lehet pontosítani.

Ezentúl száraz, fehér Szamorodnit, vagy Furmintot tessék keresni. A Szamorodniban átlagosan 2 grammnál több cukor nem lehet egy deciben. A Furmintban már valamivel több.
József (a kedves borász) standjánál kóstoltunk is száraz Szamorodnit és meg kell mondjam, nem lesz probléma, ha egész életemben már csak ezt a fajtát ihatom. Félre ne értsetek, nem vagyok egy nagy ivó, vagy nagy hozzáértéssel rendelkező műértő, inkább csak egy tudatlan bor élvező.
A bor nálam csak akkor kerül elő, ha eszünk, ráadásul társaságban sokad magammal vagyok, és igen 1-2 decinél akkor sem fogy el több. Az is az étel mellett, nem előtte, vagy helyette. Bár a jó Szamorodnit gyakran ajánlják aperitifként is.

 

A fesztiválról egy kis képes összefoglaló ITT látható.